Az alábbi idézetet a Vasutas szakszervezettől vettük, akik nagyon pontosan összefoglalták, hogy a szakszervezettel kapcsolatban általában milyen sarkos elvárásokat fogalmaztok meg – sokszor úgy, hogy nem is vagytok tagok – és ehhez képest, mi a realitás. Fontosnak tartjuk, hogy tisztában legyetek ezzel!
„Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a bértárgyalás roppant egyszerű, mindössze „logikai játék”.
A munkavállalók képviseletében a szakszervezetek kinyilatkoztatják bátor, lehetőleg minél nagyobb követelésüket, hogy aztán legyen miből engedni, és az arany középúton megállapodni. „A” esetben a munkáltató teljesíti a követelést, „B” esetben nem.
Az „A” verzió nagy öröm. Persze nem mindenki örül, hiszen az, aki a szakszervezeti közösségen kívülről – potyautasként – feltétlenül sarat akar dobálni, az úgyis megteszi.
A „B” eset már komplikáltabb. Ha a szakszervezeti oldal elfogadja a visszautasítást, akkor „befeküdt a munkáltatónak”. Ha viszont nem fogadja el és további tárgyalásokra törekszik, akkor a szakszervezet „húzza az időt, hogy több pogácsát ehessen, ezért is jobb, ha mindenki kilép a szakszervezetből”. Persze ki lehet lépni, de előtte nem árt őszintén elgondolkozni: ha kiürül a szakszervezet, ki a jóisten fog bérről és számtalan egyéb juttatásról is egyeztetni a munkáltatóval? Ha nincs szakszervezet, akkor bizony a munkásnak egyedül kell a munkáltatója elé állni és magasabb bért követelni. Ez elég nagy teher.
A kedvenc verziónk az, amikor az első körben nincs megállapodás, s azonnal megindul a bátor facebookos üzenetcunami: „a szakszervezetek azonnal lépjenek sztrájkba”! A szakszervezetek. Nem mi, munkavállalók, hanem a szakszervezetek. Értsd: fogjuk meg és vigyétek, csak nekem ne kelljen csinálni semmit.
A bértárgyalásunk logikája azonban nem ennyire egyszerű. Egyrészt állami vállalatként nincs szétosztható profit, mint mondjuk egy jól menő autógyárnál. Másrészt a jelenleg fennálló gazdasági helyzetben és az elszálló infláció sem kedvez a tárgyalásoknak. (Az remélhetőleg köztudott, hogy az inflációra sem a munkáltatónak, sem a szakszervezeteknek nincs ráhatása, a megoldás kizárólag a kormány és a Nemzeti Bank hatásköre). Egyébként pedig nem csupán az alapbérről szól a fáma.”
Forrás: vsz- A bértárgyalásról
Csakhogy tisztán lássatok: az állami tulajdonú vállalatok tavalyelőtt kaptak egy 15%-os bérfejlesztési keretet három évre. A Postás Szakszervezet (PSZ) azt akarta elérni, hogy ennek döntő része minél előbb nálatok legyen. Ezért kiharcolta, hogy a 15-ből 13%-ot (2021-ben 4 %-ot + 2022-ben 9%-ot) már az elmúlt két évben megkapjatok. Ehhez jött még tavaly a PSZ kezdeményezésére plusz 4% bérkorrekció. Ez már tehát nálatok van, és ezért idénre csak 2% maradt az eredeti megállapodás szerint. A gazdasági helyzet azonban felülírta ezt, és mi már nyáron bértárgyalást kezdeményeztünk, látva, hogy ez nem lesz tartható az elszabaduló árak és infláció mellett. Ez a bértárgyalási folyamat zajlik most. Azon dolgozunk, hogy minél nagyobb mértékben tudjunk emelni az eredetileg megállapodott 2%-on.
A tárgyalások elhúzódása nem a szakszervezet miatt van! A béremelésre a tulajdonosnak (állam) és a munkáltatónak (postai cégvezetés) kell előteremtenie a forrást. Mi most arra akarjuk őket rábírni, hogy minden lehetőségüket aknázzák ki a források előteremtésére.
Ebben megfontoltságra intenénk Benneteket.
Először is a hároméves megállapodás hatálya szerint 2023-ra nem szervezhető sztrájk, erre érvényes megállapodásunk van.
Másrészt látnotok kell azt is, hogy volt már korábban sztrájk, csak sajnos nem vezetett semmilyen eredményre. 2009-ben országosan 11 ezer kézbesítőből 152-en léptek sztrájkba! Volt eset amelyik jogellenes volt, fel is mondtak jó néhány kollégának. És ha ez még nem lenne elég, nézzük meg, hogy mire jutottak a pedagógusok az egy éve tartó sztrájksorozatukkal, amihez egyébként – ezúton is leszögezzük – joguk van, és a szolidaritásunkról is biztosítjuk őket.
De tudnotok kell, hogy a Postás Szakszervezetnek nem célja, hogy olyan helyzetbe sodorja a munkatársakat, amely bizonytalanságot teremt számukra! Ezt minden eszközzel igyekszünk elkerülni!
Szervezésünkben azonban volt már demonstráció, amely eredményre vezetett, és van elképzelésünk a nyomásgyakorlás más formáira is. Amennyiben szükségessé válik, hogy ezeket megszervezzük, a Ti, azaz a munkavállalók közreműködése elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy célt érjünk velük!
Az összefogást ott kell kezdeni, hogy tömegesen beléptek a szakszervezetbe, mert minél több tagot képviselünk, annál nagyobb lesz a követeléseink súlya! Erre biztatunk mindenkit, mindenkit, aki elégedetlen a mostani helyzettel! És az is téves felfogás, hogy minek lépjek be a szakszervezetbe, hiszen amit kiharcolnak, rám is vonatkozni fog majd! Nem! Ha nincs erős szakszervezet – mert nem tartjátok szükségesnek, hogy csatlakozzatok –, senki nem fog kiállni értetek és senki nem fog a tárgyalóasztalhoz ülni az érdeketekben! Egyenként ezt nem tudjátok megtenni!
A bérfejlesztés tárgyalását, megvalósítását többszöri levélváltás és a személyes találkozó alkalmával is sürgettük. Érvelésünkben minden alkalommal elhangzik, hogy a postai munkavállalók alapbére még a többi állami tulajdonú vállalat munkavállalói alapbéréhez képest is jócskán elmarad! A versenyképtelen bérezés és emiatt a munkavállalók elvándorlása lassan a Magyar Posta megfelelő működését veszélyezteti. Soha ennyi munkatársat nem kellett még keresni a Postához. Mindannyian látjuk, hogy nap mint nap hányan köszönnek el az eddigi egyetlen munkahelyüktől hosszú munkaviszonyukat hátrahagyva, hogy tudásukat máshol kamatoztassák a munkaerőpiacon.
A postások az elvégzett munkájukért olyan bérezést kell, hogy kapjanak, amiből meg lehet élni! Erről most nem beszélhetünk! Szégyen, hogy több évtizedes postai munka, lojalitás, elkötelezettség után sokan garantált bérminimumon vonulnak nyugdíjba a megalázottság és a keserűség érzésével.
Mindenki gondolja végig, hogy egyénileg mit tett eddig a saját foglalkoztatása ügyében. Mit kérdezett meg a vezetőjétől? Mit tudott elérni a napi feladatok vagy a munkakörülmények változtatásában, a saját bérezésében? Ismeri a vonatkozó kereteket, törvényeket, jogszabályokat, amelyekbe be kell illeszteni a saját követeléseit?
Kérjük, hogy mérlegeljetek!
Itt elérhető az alapszabályunk. Ebből is kell, hogy tudjátok, olyan nem lehetséges, hogy „megfeküdjünk” a munkáltató döntésének, mert lehetetlen az egyszemélyi megállapodás, de még az elnökségnek sincs erre lehetősége. Csak testületi felhatalmazás alapján köthetünk megállapodást.
A fentiek ismeretében éljetek az első és legfontosabb nyomásgyakorlással, hozzatok létre egy erős Postás Szakszervezetet! Lépjetek be hozzánk tömegesen és tagságotokkal erősítsétek a munkavállalói oldalt a munkáltatóval szembeni tárgyalásokon!
Az alábbi linken töltheti le a belépési nyilatkozatot: