Nőnap

Ülök a gép előtt. Vasárnap éjjel fél tizenkettő. A szokásos. Gondolkodom a feladaton.

Írni szeretnék valamit a nőnapra. Ünnepre. Szónoklatot? Elmúlt évek elcsépelt gondolatait új köntösbe csomagolva? Egyáltalán, mit jelent nekem ez a nap? Beleolvasok a neten mások gondolataiba. Történelmi összegzések, politikai színezetű szavak, parfümoldalak vásárlásra csábító, ajándékozósmondatai, konkurens cég szavai a férfi többségű kollektívában dolgozó nőkről… Aztán elgondolkodom azon, mit jelent nekem, személyesen és jelen időben ez az ünnep.

Nő vagyok, egy a sok közül. Dolgozó nő. Egy olyan cégnél, ahol több nő van, mint férfi. Köszönöm az elődöknek, hogy harcoltak a munkához való jogunkért. És közben tudom, hogy sok munkatársam, férfiak és nők egyaránt, talán most is álmatlanul tölti az éjszakát, aggódva azon, hogy dolgozhat-e még holnap is ennél a cégnél.

Bért kapok a  munkámért. Eleget? Férfiakéval egyenlőt? Nem tudom. Sejtések, közelítő adatok, statisztikai számok vannak, de az átláthatóság még készülőben. Köszönöm az elődöknek, hogy harcoltak a nemek közti béregyenlőségért. Mi most olyan béremelésért harcolunk, amely a tisztes megélhetést biztosítja, férfinak, nőnek egyaránt.

Dolgozom. Sokat? Vagy kevesebbet, mint régen? A munkaidőt törvény szabályozza. Betartják? Elvárás lenne, hogy többet dolgozzak, vagy én nem foglalkozom a szabályokkal? Értelmezés kérdése. Köszönöm az elődöknek, hogy harcoltak a munkaidő csökkentéséért.

Feleség vagyok, anya, felnőtt gyermekkel. Még mindig aggódó, érzékeny, gondoskodni igyekvő. Elborzaszt a közelünkben dúló háború. Hálás vagyok, hogy nálunk béke van.

Szakszervezeti tisztségviselő vagyok. Segítő, támogató, kérdésekre válaszoló. Ha kell, figyelmesen hallgató, tanuló, gondolkodó, megoldást kereső. Lágy hangon kérő és hangot felemelő, vitázó, érvelő, tárgyaló, harcoló. Nő. Akár a többiek.

A nőnapon pedig szeretnék egy pillanatra megállni. Egy napra csak úgy nő lenni. Nem a dolgozó, nem a szakszervezetis, nem a feleség, nem az anya. Csak úgy egyszerűen én. Nő. Aki szívesen elfogad egy szál virágot, egy csokoládét, egy mosolyt, egy jó szót, egy köszöntést. Egy visszacsatolást a másik féltől, a férfitól. Aki épp úgy harcol, tárgyal, érvel, vitázik, hangját felemeli, de ha kell, lágyan kér, megoldást keres, gondolkodik, tanul, figyelmesen hallgat, ha kell, kérdésekre válaszol, támogat, segít; mert tiszteljük egymást és egyenlően fontosak az esélyeink.

Legyen hát a nőnap egymás támogatásának, esélyeink egy szintre emelésének ünnepe is! E gondolat jegyében köszöntöm szeretettel nőtársaimat és a férfiakat, akik elismernek és ezen a napon ünnepelnek bennünket!

Budapest, 2023. március 8.

Gál Zsuzsanna

Postás Szakszervezet
Esélyegyenlőségi tagozatvezető