Alapszabály
  A PSZ Programja
  Kollektív szerződés
  Kongresszusi beszámoló
 
  Kongresszus
  Választmány
  Elnökség
  Etikai Bizottság
  Pénzügyi Ellenőrző Bizottság

KezdőlapOldaltérképAdminfelületWebmail (E-mail)



 


I. rész - Magyar postások országos szakszervezete

II. rész - A fordulat évétől az V. kongresszusig
III. rész -A VI. kongresszustól a 25 éves jubileumig
IV. rész - Azok a hetvenes évek
V. rész - Nők a postás szakszervezet élén
VI. rész - A különválás után


I. Magyar postások országos szakszervezete

A Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezete 1945 januárjában, ahogy a front (idős postások a mai napig így emlegetik a Budapesten folyó harcokat) haladt előre, ahogy egyre messzibbnek tűntek a „Sztálin gyertyák”fényei, távolinak hallatszott a fegyverek ropogása, úgy merészkedtek elô búvóhelyeikről az ország fővárosában életben maradt emberek. A kötelességtudó postások a külső és belső kerületekből –tömegközlekedés nem lévén, gyalogosan –több órás utakat megtéve igyekeztek felvenni a munkájukat a hozzájuk legközelebb lévő postahivatalban vagy a háború alatt pesti postaközponttá vált Dob utcai épületben.

Héthelyi László A Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezetének 1947-es Közgyűlési jelentésében így írt erről az időszakról: „1945. január havában még tombolt a harc Budapesten, de néhány szaktársunk már a háború utáni újjáépítés tervével foglalkozott. Január 16-án Pest felszabadult.(E cikk írójának megjegyzése: A történelemkönyvekben január 18.) Két nap múlva Pápai László és Dedics Imre szaktársak felvették az érintkezést a Szakszervezeti Tanáccsal, melynek főtitkára, Kossa
István, megbízást adott részükre, hogy a Postások Országos Szabad Szakszervezetét és az üzemi bizottságokat megszervezzék. A Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezete tehát a Szakszervezeti Tanács szervezetén belül megalakult. Első tennivalója a postai alkalmazottaknak a szakszervezetbe való beszervezése, a szakszervezeti gondolat propagálása, ismertetése s az üzemi bizottságok felállítása volt. A szakszervezet a posta vezetőségével is azonnal felveszi a kapcsolatot és közös elsőrendű célul a postahivatalok épületeiből a romok eltakarítását és a postai szolgálat újrafelvételét tűzte ki.”
Itt álljunk meg egy pillanatra és nézzük meg Pázmány Ödön a Szocialista Posta 1955. évi február 5.-i számában hogyan emlékezik a 10 évvel korábbi eseményekre: „1945. január 18. Még hallatszik a fegyverropogás és a gránátok becsapódása …A Benczúr utca 27. számú ház (a volt Postás Szövetség háza) udvarán az óvóhelyről kimerészkedett férfiak beszélgetnek. Vendég érkezik …ismerős arc, lelkes szemek. Dedics Imre a látogató, aki hírül hozza, hogy a Dob utcai postaépület már szabad. Ugyanakkor közli, hogy a Benczúr utca 27. szám alatti épületet a szervezendő Postás Szakszervezet részére a Magyar Kommunista Párt megbízásából igénybe veszi ,(…)

1945. január 21. A Dob utcai postaépületen egyetlen ép ablak sincs. Sok a romos szoba. Az óvóhely zsúfolt, sok postás menekült húzódott meg itt. E zsúfoltság ellenére is néma csend mindenfelé. (…) A már felszabadult városrészek különbözô területeiről –hívás
nélkül, kizárólag a kötelességteljesítés érzésétől hajtva –verődünk össze. Már olvastuk a falragaszokon Budapest katonai parancsnokának 1. számú parancsát, amely akként rendelkezett, hogy minden hatóság, hivatal folytassa kötelessége teljesítését. Ennek alapján –öntevékenyen –azonnal megszerveztük a postavezérigazgatóság munkabizottságát és felállítottuk ennek szervezési osztályát.

1945. január 22. A munkabizottság és a szervezési osztály az épület második emeletén egyetlen –úgy ahogy rendbe hozott –szobában kezdi meg működését. Egyetlen járművünk vagy egyéb összeköttetésünk sincs. Ezért a postai szervekkel való kapcsolat
fenntartására gyalogjáratokat rendeztünk be. 1945. január 23. A munkabizottság kiadja 1. számú határozatát, amelyben közli megalakulását és hangsúlyozza, hogy csupán a szervezési munkálatok átmeneti irányítására vállalkozott, s nem kívánja érinteni a postai szervek rendes hatáskörét. (…)

1945. február 8: A Budapesti Nemzeti Bizottság a magyar posta újjászervezésével Pápai Lászlót bízza meg. Ennek alapján a munkabizottság megszűnik és megalakul a postavezérigazgatóság. Illetékessége azonban csak Nagy-Budapest felszabadult területeire terjed ki. (…)

1945. február 14. Megkezdődik a „Magyar Postások Szabad Szakszervezeté”-nek széleskörű szervezése. A posta vezérigazgatóság ezzel kapcsolatban a következő rendeletet adta ki: „Értesítem, hogy a magyar posta személyzetének érdekképviseleti szerveként a jövőben –a Kari Egyesületek Szövetsége helyett –a „Magyar Postások Szabad Szakszervezete”fog működni. Tájékoztatásul közlöm, hogy a szakszervezet nem politikai párt s így a szakszervezetbe belépők tagságukkal nem politikai állásfoglalásukat rögzítik, hanem mint az érdekképviselet részesei, az összesség javát szolgálják. A szakszervezetbe minden postai alkalmazott, rangra (állásra) való tekintet nélkül beléphet. A „Magyar Postások Szabad Szakszervezete”létesítésének irányítói szervezőket bíznak meg, akik az egyes postaszerveknél megjelennek, hogy a postaszemélyzetet megfelelően tájékozztassák. Felhívom, tegye lehetôvé, hogy a szervező munkával megbízottakat a személyzet arra alkalmas helyiségben meghallgathassa és egyébként is minden szükséges adattal álljon a szervezők rendelkezésére.”Pázmány Ödönnek „A felszabadulás utáni napok naplótöredékei …”szakszervezetre vonatkozó részei ez-zel a dátummal befejeződnek. Naplótöredékeit 1945. június 1.-jével a Posta Rendeletek Tárának újbóli megjelenésével zárja. Nem tudom, olvasóimnak feltűnt-e az a szakszervezeti elnevezés eltérés, ami Héthelyi László és Pázmány Ödön leírása között van. Az 1945-ben, az 1947-ben és az 1948-ban megjelent kiadványokban egyaránt: Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezete név található. Pázmány Ödön visszaemlékezô cikke 1955-ben jelent meg Naplótöredék címmel, ezért az ő esetében elnézhető és megengedhető az elnevezésnek –feltehetően –a köznyelvben fennmaradt változata. A február hó 21-én megtartott üzemi bizottsági ülésen már a budapesti igazgatóságok, több központi hivatal, minden budapesti nagy postahivatal és távbeszélőközpont üzemi bizottsága képviseltette magát, sőt a február 13-án felszabadult budai postások képviselője is megjelent.

Az ülés a VI. Benczúr utca 27. szám alatti postás székházban folyt le és ez az épület azóta is a szakszervezet székháza. Ezen ülésen történt meg szakszervezetünk formai felállítása, de vezetősége az országos közgyűlésig ideiglenes. Az ülésen az ideiglenes elnökség
tagjaiul a következô szaktársakat választották meg.”
Elnök: Pamlényi Pál
Alelnök: Bercsényi József,
Főtitkár: Gyöngyösi Márton, a Szakszervezeti Tanács kiküldöttje
Titkárok: Babják Jenô, Básta Rezső, Dedics Imre és Szabó József.

Pápai László szaktárs ekkor a Budapesti Nemzeti Bizottság megbízása alapján a posta ideiglenes vezetését látja el és újjászervezését irányítja. „Májusban –mivel a munka erősen szaporodott –szükséges volt a vezetőség újabb személyekkel való kibővítése. Így a vezetőség Héthelyi László, Tóth Sándor, Bán Dezsô és dr. Katona Ágostonné szaktársakat hívatta be a közös munka elvégzésére, s mivel Gyöngyösi Mártont a Szakszervezeti Tanács visszahívta, a főtitkári teendőket Básta Rezső vette át. A központi vezetőség felállítása július 8-án, késôbb pedig szeptember 5-én újabb bővítéssel, illetve behívással történt. A központi vezetőség és a 15
vezetőségi illetve a 6 felügyelőbizottsági tag név szerinti felsorolásától helyhiány miatt itt most eltekintek, erre majd a megemlékező évfordulós kiadványban lesz lehetôség. Elnöknek ekkor Szentpéteri Józsefet választották meg, a főtitkár Héthelyi László lett.
Visszatérve a szervezési és tervezési munkákra, ezek 1945. augusztus hó közepéig befejezôdtek. A szakszervezeti szervek –helyi szervek –központi irányítása céljából 1945. augusztus 17-18-19-én országos értekezletet hívott egybe a vezetőség. Az értekezlet
egyhangúlag kimondta a központosítást. Az országos értekezlet után teljes erővel megindult a vidéki szervezkedés, a helyi csoportok felállítása.
Ezt a szervezési munkát volt hivatva elősegíteni az 1945 szeptemberétől megjelenô Postás Közlöny, a Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezetének Hivatalos Lapja, melynek felelős szerkesztője és kiadója Szentpéteri József elnök volt. A szerkesztôi mun-
kával Szabó Józsefet bízták meg.
Nézzük mindjárt az első számot, melyben –többek között –a szakszervezetről olvashatunk. Básta Rudolf vezércikkében ekképp magyarázza e szó értelmét: „E szónak értelmével a postás szaktársak jelentős hányada nincs tisztában, ezért legyen szabad távirati
stílusban rávilágítani a szakszervezet lényegére, szükségességére, rendeltetésére az elmúlt időben, ma, és a jövôben.

A múlt század hatvanas éveiben alakulnak meg az első szakszervezetek Angliában, Németországban, azzal a céllal, hogy a kölcsönös segítés, támogatás, összefogás a magasabb munkabért, alacsonyabb munkaidőt, általában kedvezőbb munkafeltételeket biz-
tosítson tagjainak a munkáltatókkal szemben. A tagdíjjárulékokból anyagi támogatásban részesítsék a munkanélküli, beteg vagy rokkant szaktársakat, azonkívül vándor és temetkezési segélyeket juttassanak. (…)
Ma szinte hihetetlennek tűnik, hogy alig fél évvel a háború befejezése után 1945. szeptember 23-án a Postás Sport Egyesület már országos sportnapot rendezett: „A lelkes munka és elôkészítés egyik legfôbb sikere volt, hogy nemzetközi sportkapcsolatait felvette a szomszédos osztrák postássággal. A szakszervezet székházában való elhelyezésükrôl a Sport Egyesület vezetősége és a Szakszervezet gondoskodott. (…) A postás-pálya ünnepélyes díszben, fellobogózva várta az ünnepély kezdetét. ( …) A délutáni
sportesemények középpontjában az osztrák-magyar futballmérkőzés állott.”Szili Józseftől –a labdarúgó csapat egyik volt tagjától tudom, hogy a visszavágóra Bécsben került sor. A postás szakszervezet szervezési munkálatai 1945. novemberben fejeződtek be.
Az alakuló közgyűlésre 1946. január 13-án került sor. Gyurkovics Károly személyében új elnököt választottak, főtitkár továbbra is Básta Rezső maradt. A hajdani Postások évkönyve és a Postás Szaknaptár helyett, 1948-ban megjelent a Postás útmutató első évfo-
lyama (több nem is volt). E kiadvány IX. fejezetének alcíme: A postás szakszervezet. Egyesületek és szociális intézmények.

1947. augusztus 18-19-én tartotta Szakszervezetünk második rendes közgyűlését. A közgyűlés
előkészítése és lefolyása világosan megmutatta, hogy kik azok, akik a dolgozók igazi érdekeiért harcolnak és kik azok, akik csak az egyéni érvényesülést és saját érdekeiket akarják a munkásmozgalomban való részvételükkel biztosítani. Gyurkovics és jobboldali
társai egyetlen javaslattal sem járultak hozzá a közgyűlés előkészítéséhez, szerepük csak a közgyűlésen benyújtott,
jól átgondolt és a dolgozók érdekeit szolgáló indítványok elleni gáncsoskodásban merült ki.
Ezek olvasása után nem tartjuk véletlennek, hogy 1947-ben új elnök került a szakszervezet élére, Mészöly Géza személyében, főtitkár továbbra is Básta Rezsô maradt.

A szociáldemokrata jobboldal (E cikk írójának megjegyzése: Postások közül is voltak e pártnak tagjai, és önálló szaklappal, a Szociáldemokrata Postással rendelkeztek) az egyre sűrűbb vereségek és leleplezések után, most már nyílt támadásba ment át. A szakszervezeti és pártnapokon nyíltan uszítottak a Kommunista Párt és a Szovjetunió ellen. A Szocáldemokrata Postás sorozatos támadásokat intézett a jobboldallal szembenálló szakszervezeti vezetők elgáncsolására. A szakszervezet építő munkája akadozott és
a jobboldaliakkal való leszámolás most már elkerülhetetlenné vált. A Szociáldemokrata Párt fővárosi végrehajtó bizottsága tette meg az első –történelmi jelentôségű –lépést a pártjukon belül meghúzódó jobboldal megsemmisítésére. Szakszervezetünk kezdemé-
nyező lépésére január hó 16-án székházunkban gyűltek össze először a szakszervezet és a két munkáspárt postás pártszervezetének vezetői, hogy együttesen tárgyalják meg a szoros szervezeti együttműködés feltételeit, és a soraik közé befurakodott osztályárulók elleni harc megindítását. (…) A Szociáldemokrata Párt XXXVI. Kongresszusa, mely a baloldal teljes győzelmével fejeződött be, kimondotta a két marxista munkáspárt szervezeti egyesülését. A két munkáspárt egyesülésével lehetőség nyílt a nemzeti függetlenségi front új szervezeti alapokon való megerősödésére is. (…)




 

 
Foglalkoztatási és szociális biztonság, bérfelzárkóztatás!